A kihívás és az elenyésző kyokushin...

Polacsek Zoltán

A Kamikaze klubot és személyemet ért becsmérlő, megalázó és rosszindulatú megjegyzések miatt úgy döntöttem, hogy tradícionális úton veszek elégtételt.
Május 18-án pénteken este látogatást tettem a Soproni MAFC karate klubjában, ahol személyes kihívást intéztem a másik soproni klub legmagasab fokozatú tagjához, név szerint Demeter Zsolthoz. A felhívást a küzdelemre elutasította, mondván, hogy versenyre készül. A beszélgetés további része így hangzott:
Polacsek Zoltán: -Akkor gyáva vagy kiállni?
Demeter Zsolt: -Igen, gyáva vagyok. Most már mehetek?
Polacsek Zoltán: -Igen most már mehetsz... de mondjuk ki: gyáva vagy küzdeni.
A kihívás tehát nem fogadtatott el. Ezzel csak az a baj, hogy nem egyezik a kyokushin szellemiségével. Dehát hogyan is várhatnánk el, hogy valamiféle harci szellem megmutatkozzon egy olyan klubban, ahol ilyen a vezető. Hiszen pont ezért tart itt a kyokushin, ahol tart. Fogy a létszám, akik vannak, azok meg szeretnének minél nagyobb fokozatot, minél kevesebb fáradsággal. A keménység, a kitartás, de említhetném a legfontosabbakat: hűség, becsület, erő, bátorság kiveszőben vannak. Ezek nélkül pedig nincs karate, nincs harc, csak üres frázisok vannak. El kell gondolkodnunk, mit teszünk azért, hogy valódi harcosok legyünk.
Mert én úgy veszem észre, hogy egyre kevesebbet...

MKKSZ

wahavi honlaptervezésdrupal